kb. kóser

Izraeli gasztrokalandok egy tréfli konyhában

Téli Quinoa saláta

..amit mégiscsak legelőször nyáron ettem, méghozzá egy tengerparti piknikezés alatt. Mert itt a zöldség szezon a feje tetejére állt. Persze mindig van szezonja a különlegesebb gyümölcsöknek, mint a sárkánygyümölcs, füge, guava, licsi. A zöldségek viszont bármikor bárhol elérhetőek. Nem tudom hogy csinálják, de ezért mégiscsak egy hatalmas piros pont jár.

Ez a saláta pedig maga az energia bomba, csak nézzetek rá a hozzávalókra. Bárhogy is nézem baromi egészséges, így a kellemeset össze is kötjük a hasznossal. Személy szerint, ehhez pont nem kívánok húst, viszont valami oknál fogva tejföllel és pitával (na itt el is szúrtam az egészséges étkezést) imádom.

3

TÉLI QUINOA SALÁTA

1 pohár quinoa átmosva és két pohár vízben megfőzve (mikor farkincái lesznek már jó)

2 cékla felkockázva

1 sütőtök (még édesebb édeskrumpliból) felkockázva

3 ek tökmag, 3ek napraforgómag, 3 ek szezámmag

3-4 ek aszalt vörösáfonya

1 avokádó felkockázva

1-2 tk reszelt gyömbér

1-2 gerezd fokhagyma

1 tk római kömény

olívaolaj

3-4 ek datolyaméz

1/2 citrom leve és héja

1/2 csokor koriander

A quinoa-t átmosom, és felteszem főzni alacsony lángon. Kb. 10-12 perc alatt kész is van. Utána hideg vízben lehűtöm és hagyom lecsöpögni a felesleges vizet.

Közben a sütőtököt és a céklát olívaolajban átforgatom és sütőbe teszem 180 fokra. Még szép aranybarna nem lesz a tök. Érdemes két tepsin készíteni, mert a céklának kb. még 15 perc kell, hogy tökéletesen átsüljön. Szintén hagyom kihűlni.

A magokat még a meleg sütőbe beteszem kb. 8-10 percre, hogy átpiruljanak. Jobban szeretem az intenzív pörkölt ízt, a nyerssel, nem tudok mit kezdeni…túl természetes ízű 🙂

Ezután pedig nincs más hátra, mint hogy összekeverem a hozzávalókat. Sózom, adok hozzá római köményt, egy kis olívaolajat, datolyamézet, a citrom levét és reszelt héját. Közben kóstolgassátok, mert lehet nektek több méz, vagy akár gyömbér is mehet még bele, vagy pont fordítva kevesebb fokhagyma (itt nem olyan hardcore az íze). A végén pedig megszórjuk aprított korianderrel és avokádóval. (Így nem mellesleg jó kis színes salátánk is lesz, a  zöld a pirossal csak úgy táncol)

Advertisements

Sült Sütőtök Saláta

…és maradék kacsamellel. Kérdés, honnan van nekem kacsamellem? Elmondom. De ha valaki feljelentene a illetékeseknél, előre szólok megbűnhődtem a tettemért.  Még az őszi hazalátogatásomkor, vettem (még vasárnap), lefagyasztottam, és mit ad Isten becsempésződött az utazó táskámba. Végig azért imádkoztam, hogy ne bukjak le, mégiscsak két kiló mennyiség volt nálam. Mondom kacsamell…

Bár hiába magyaráztam volna, de hát fagyott, ez azt hiszem sehogy sem kóser.

De érdekel is…volt kacsám! 🙂 Gondoltam jó lesz az téli időkre, de még azon a héten kacsamell volt kacsamellel a menü. A végén..mondjuk úgy, hogy kicsit telítődtünk, de a kacsamell már lesütve ott figyelt a hűtőben. Nem volt mást tenni, meg kellett enni. Meg kellett enni…azóta sem ettem kacsát. Bár egy kis májat zsírjában lesütve…oh, ti bolond otthoniak, nem tudjátok mi a jó, még elszakítanak tőle….:)

2

TÉLI SÜTŐTÖK SALÁTA

1/2 kg sütőtök

1ek szezámmag

1-2ek tökmag

1-2ek napraforgómag

2ek aszalt aprított vörösáfonya

2ek aszalt aprított aszalt barack

só,bors, paprika

friss koriander

olívaolaj

A sütést leszámítva, ami alatt lehet kérem mosogatni, porszívózni, kutyát sétáltatni. Igazából pofon egyszerű és gyors is.

Először bemelegítjük a sütőt 180 fokra. A magokat 10 perc alatt megpirítjuk benne, majd kivesszük hűlni. A felkockázott, megtisztított sütőtököt pedig egy kis olívaolajjal megsütjük aranybarnára, mikor már a szélei kezdenek kicsit megfeketedni na akkor lesz az igazi. A benne lévő cukor, ilyenkor már tuti karamellizálódott, a tök pedig vajpuha.

Ha akarjuk melegen, ha akarjuk hidegen esszük. A lényeg, hogy forgassuk át az aszalt gyümölcsökkel, és pirított magvakkal, egy kis olívaolajjal, és a fűszerekkel, ráadásként pedig szórjuk meg aprított korianderrel. Ez egy igen aprított egy téli saláta…most hogy így belegondolok. Szóval aprítsatok szorgosan 🙂

1

2015

Nem fogadtam meg semmit. De most fogadnék arra, hogy ez az év biztos más lesz, mint a többi. Ha abból indulunk ki mi történt velünk az elmúlt egy hétben:

Először is, a történetünk nincs kiszínezve. Mondom nincs…

A szilvesztert két barátnő, egy kanapén alvó férj és egy társasjátékkal töltöttem el. A helyzet az, hogy baromi jól esett nem kimozdulni, a kötelező BUÉK-ot torkom szakadtából kiabálni, taxit fogni reménytelenül, hajat fogni hányás közben, pezsegőt inni bubi mentesen, reménytelen házi bulit életre kelteni, fagyoskodni az utcán. Ennek meg volt a csodája 5 évvel ezelőttig, és azóta is csodálom. Messziről…

És másnap eljött 2015. Sütött a nap, mint az esküvőnkön. Kipattant a szemem, és a szokásos magamban anyázáson kívül, hogy miért mindig a pasira kell várni induláskor (de tényleg miért?) tulajdonképpen nem is gondoltam bele, hogy akkor most az a bizonyos 2015 elindult, és vele együtt mi is (végül, hólánc vásárlási kísérlet kudarcba fulladása után) Innsbruckba a barátainkhoz.

Óbudától Érdig minden lehetséges benzinkútnál hóláncot kerestünk, mikor máskor mint indulásunk napján. Végül kénytelenek voltunk Érdre beugrani (itt az én szüleim laknak, Óbudán meg drága anyósék), és kamu hóláncot elhozni. (csak nem lesz baj alapon, na ezzel tényleg nem volt végül gondunk) Persze az a jó a tesze tosza szétesett üzemmódban, hogy ilyenkor azért van második esély. Mivel anyuéknál aludtunk előtte egy hétig, amit lehetett otthagytunk a házban, így még időben bekerültek nyilván olyan dolgok a táskába, amit ki sem vettem, Ellentétben alapvető dolgokkal: férj fogkeféje, törölközője…(igen hanyag egy feleség vagyok), de nekem is ott maradt a fésűm (szóval egál). Persze így két adag útravalót is kaptunk, anyóstól és anyutól is, csak hogy biztos túléljük a 7 órás utat és ne éhezzenek a szegény gyerekek, vagyis mi.

Kifordultunk a főútra, és Gábor annyit kérdezett, akkor a hídon túl? Mondom igen, ott kell felmenni az autópályára. (csak ne úgy mit múltkor, hogy a lehajtón akarsz felhajtani, tényleg megtörtént)

…És boldogan süvítettünk az autópályán, néztük a tájat, boldog voltam, hogy végre “nyaralunk”, hogy otthon is voltunk, és most megyünk a világ legjobb országába, és gőzgombócot fogok enni, és übergagyi tiroli zenét fogok hallgatni a rádióban (ez hamar le lett szavazva), és németül fogok beszélni (folyamatosan héberül akartam megszólalni), és találkozunk a barátainkkal akiket én már nem láttam bő két éve.

Aztán meglátjuk a feliratot Mosonmagyaróvár. Oh mondom, bassza meg a kutya, hát ezt finomíthatom ahogy akarom, de elkúrtuk. Gps nincs, első körben fel nem merül, hogy van autós atlasz is, így irány azonnal jobbra ahol tudunk és lekanyarodtunk Tordas felé. Igazán szép hely ez a Tordas, csak hát az út vége erdőbe vezet, Annyira már nem voltunk bevállalósak, hogy neki vágjunk az Etyeki dombságnak. Atlasz elő (okos férj), még okosabb lett volna ha visszafordulunk még Budapest felé, de akkor ott szinte világítani kezdett egy hely a papíron: Felcsút.

Felcsút. Stadion. Akadémia. Drága Miniszterelnökünk Háza. Ki az a hülye aki ezek után visszafordulna? 2015.01.01.-én egy csöppet katasztrófa turistáskodtunk Felcsúton. Férj pózolt, ahogy illik még én fotóztam, közben figyeltem, hogy ki fog hátulról letámadni és a földre vágni, fényképezőgépemre rátaposni, vagy elküldeni a jó büdös francba. De valószínűleg a helyi erő még pálinka gőzösen pihente ki a szilveszteri tivornyázást, így két befagyott fenékkel megúsztuk.

Térkép jó barát, Tatánál már irányban is voltunk, röpke 3 óra késés, de akkor is eljutunk Innsbruckba. Ahol megálltunk, mindig megértő fülekre talált magyar hangunk, nem is tudtam eldönteni Osztrákiában, vagy Hungáriában vagyok-e. Megérkeztünk, és csodálatos 3 napot töltöttünk el a barátainkkal. Volt tiroli étterem, városnézés, street food, billa, smarni, (gőzgombóc nem), hegyre fel (nagyon meredek hegyre, az autó csúszott vissza), Seefeld, és még jutott egy kis Bolzano is (ahol megint értetlenül álltam, hogy akkor most Itáliában vagy Osztrákiában vagyok, mert mindenhol osztrákul beszéltek olasz lazasággal ), itt nyilván volt pizza, és Loacker nápolyis boltban feltankolás, templom járás, városnézés, kis eltévedés, mert én voltam az idegenvezető (de legalább volt valaki na), és végül hétfő reggeli hazaindulás…

És egy érzés, hogy már nem Budapestre vágyom vissza, hanem ide Ausztriába…és egy érzés, hogy nem akarok elindulni, de a Pandorf-i bevásárlókörút elég meggyőző érv volt abban a pillanatban (a NŐ).

Másnap reggel kelés, még egy kis beszerző körút, némi de ja vu érzés, hogy tényleg miért mindig a pasikra kell várni, de végül kiértünk a reptérre és fel is ültünk a gépre. Csak az éppen nem indult el. Mondom én a férjemnek, hogy nekem rossz előérzetem van, de süket fülekre találtam. De hát mondom, hogy baj van, már látom az ablakból a rendőröket. Már tűzszerész autót is, most meg már itt a drogot kereső kutya is. A légi kísérők kussban, senki nem szól semmit vagy fél órán át, én meg csak azt látom, hogy a rendőrök töketlenül köröznek fel alá sétálnak, még végül beszólnak, hogy mindenki hagyja el a fedélzetet a táskájával együtt. Hát mondom remek, ki kért szülinapjára bombát? Sétálunk a lépcsőn lefele, közben megérkezett két busz is. És egyszer csak megfogják az én áldott jó férjemet és azt mondják neki: Kérem fáradjon velem. Én ott leadtam az összes karácsonyi feleslegemet. Kérdeztem, hogy hova viszik a férjem? És én miért nem mehetek vele? A flegma rendőr annyit válaszolt, hogy visszakapja, csak szúrópróba ellenőrzés van. Bezártak minket a buszba. Mondom bezártak vagy 15 percre. Ezek nem ismerik az izraelieket, de én már igen. 5 perc múlva, már az ajtókat csapkodták, az ablakot akartak betörni, hogy mégis mit képzelnek (bevallom én is azt hittem hogy visszavisznek a terminálra). De jobban izgatott, hogy hol a FÉRJEM? Láttam a kutyát felmenni a repülőre, és az volt még furcsa, hogy ha szúrópróba szerűen válogattak ki embereket, akkor miért vannak körülöttem ezek a “kétes” arcok. De, mint mondtam hol a FÉRJEM???

És akkor megláttam őt, és kinyitották a buszt, és odarohantam és megkérdeztem mégis mi a fene történik?

Férj története:

Félrehívták lökdösve, amire beszólt, hogy talán legyen kedves nem hátba böködni jövök én magamtól. Egy izraeli srác már ott állt a rendőrökkel. Megkérdezték ismeri e, és milyen csomagot adott át neki, GÁbor nézett kukán, lekérték az adatait a központból, és tovább kérdezősködtek, megnézték a táskáikat, és jött a szembesítés. Egy izraeli nő állítólag azt látta a terminálon, hogy ők csomagot cseréltek. Ezért a nő mikor meglátta Gábort felszállni azonnal a pilótával akart beszélni. A pilóta nem tehetett mást mint kihívta a zsarukat. A szembesítésnél már tudták a rendőrök, hogy vakvágányon vannak. Mindenesetre Férj gentleman módjára mondott egy hello-t a nőnek és bemutatott neki. Megértem, felrobbantam volna én is dühömben, hogy meggyanúsítanak, és ilyen helyzetbe hoznak. A rendőrök tanácstalanok voltak, hogy mégis mi legyen, bevigyék őket, vagy szálljanak fel. De hát Józsi (kolléga a kollégának), ezek nem terroristák. Így elengedték őket.

Felszállásnál, a kutyus, még azért megszagolt mindent, de én meg tényleg beparáztam. Mi van ha a nőnek igaza van, és tényleg látott valamit, és az a valami most tényleg a mi gépünkön van. De az eszem túljárt a paranoiámon, mert az izraeliek ilyenek. Paráznak a szélfúvástól is, okkal, de még veled nem történik meg, nem te leszel gyanúsított, addig elfogadod. Így a bőrödön érezve, férjedet látva hogy elviszik, nem kívánom még az ellenségnek se.

Legalább mi választhattunk helyet, és legalább a másodpilóta kétszer is elnézést kért. De a nő, akinek kikaparnám a szemét, nem így gondolta. Mondja Férj, hogy jön a nő aki “feljelentette őt”. Nézem, le sem bírom venni a szemem róla, forr bennem a düh, Férj csitít…de hiába, a nő megszólal: a biztonságért ez a pár óra késés, azt gondolom semmi.

Bár ne tette volna, elküldtem a jó büdös francba, és mondtam volna én tovább is, de nem tehettem ott és akkor, így azóta is teszem ha eszembe jut. Mert mondhatott volna annyit, hogy elnézést, de tudja a biztonság a legfontosabb, és ne haragudjon…

De nem mondta…és ez…nagyon izraeli dolog. Hogy ha hibáznak is, nem ismerik be, ha hibáznak nekik áll feljebb. És amúgy minden felett állnak. Ettől ráz a hideg, a gyomorgörcs erősödik, mert én meg az vagyok, aki ilyenkor ordít, mert nem bírom elviselni az igazságtalanságot.

Amúgy meg irtó menő, hogy a férjem ezek szerint gengszter arcú…

Leszálltunk, azóta nem láttam a nőt, de ne is lássam. Amúgy se láttam semmit, olyan sivatagi porfelhő volt, és azóta monszun, így legalább a sarkokat is kitakarítom holnapig…

Hát…hello 2015:)

Az én Izraeli csirkefasírtom

A helyzet az, hogy káosz van. És én nagyon unom. Persze ez az élet, meg biztos vannak jó dolgok a változásban. És vannak, csak a költözéssel megint azt érzem, hogy sehol nem tartunk. Még csak másfél éve élünk kint, mégis annyi tapasztalat, és események sorozatán vagyunk túl, hogy felér legalább 5 évvel. Arról nem is beszélve, hogy kicsit bele is lehet öregedni…azokra az első bizonyos szemráncokra gondolok, és azokra a vonalakról a homlokon, ami nem a nevetéstől lesz.

Egyrészről, a fészekrakó ösztönöm, másrészről és az állandó itteni legfontosabb kérdés: miért nincs még gyerek, mikor lesz már gyerek? Teljesen felőröl. Mert néha azt érzem eljött az idő, néha hogy de jó lenne még valahogy 5 évet nyerni, újra 25-nek lenni, időt kérni és mindent megalapozni, majd után jöhet ez a kérdés amire tudok érdemleges választ adni.

Egyenlőre azt tudom, hogy bennem nincs meg az a gyerek iránti vágy, hajtó ösztön, amit látok a barátaimnál, és nagyon irigylem ám őket, mert valamit jobban vagy másképp csinálnak.

De attól a ténytől nem igazán lehet elvonatkoztatni, hogy mi újra kezdtük és másfél év alatt ez a harmadik, és remélhetőleg az utolsó lakásunk. Három szobás, (igen egyik a gyerekszoba, amit nem neveztünk ki még annak hivatalosan). Szeretnék otthon teremteni, szeretnék falat festeni, glettelni (bár ezen  már túl vagyunk), bútorokat keresni (ami szintén aktuális, csak épp miután megvettük az új ikeás vendég kanapét és a kis/nagykutya aki már 8 hónapos, mégis megrágta, úgy éreztem jegelni kell a bevásárló körutakat.

A környék végre kicsit hasonlít legalábbis arra még a budai vár alatti életünkhöz, hogy csöndes, és itt is három perc alatt kvázi ha nem is a Moszkva téren (elnézést Széll Kálmán!) vagyok, de legalább van minden, és tényleg minden. Éttermek, zöldséges, halas, hentes, ami nekem elsődleges szempont volt, és park, mert hát bárhogy is nézem napi 3 órát töltök ott a kutyákkal.

Szóval alakul…tulajdonképpen nincs okom a panaszra, csak egyszerűen türelmetlenné váltam, mert úgy érzem az idő telik, mi meg nem olyan ütemben haladunk, ahogy én azt kitaláltam. És aki ismer az tudja…:)

És néha (nem igaz sokszor), azt érzem, hogy mégis haza kellene menni, mert a szívem úgy húz haza, hogy már egy hete nem bírok aludni, mert tudom december végén hazamegyünk az ünnepekre, és be vagyok sózva. Aztán az eszemre kell hallgatnom, hogy mennyivel jobban élünk itt, és rettentően fáj. Nem is tudom, lehet kár volt megtudni, mi van itt, mert így ha logikusan gondolkodunk (próbálok), akkor nem szabad hazamenni. Izraeli állampolgárként is, csak azt tudom egyre inkább magyar állampolgárnak születtem, a maga habitusával, a maga pro és kontra oldalával.:)

Például az elmúlt hónapokban tényleg kihoztak a sodromból. Amellett, hogy mindenki segítőkész, értem ez alatt: kell egy fuvar eldoblak, lefordítom neked, kell az autó? tessék, gyertek át vacsorára, széderre…és ez annyira meghökkentő számomra, hogy vannak ilyen emberek, és ez oda visszaműködik! Na azért beszéljünk arról is hogy mindenki baromi okos. Tényleg, én nem is értem, hogy hogy nem kapott mindenki itt Nobel díjat életvezetési tanácsokból. Ami nyilván jó szándékból ered…de mikor lelkesen elmondom milyen olcsón találtam bútort, és azt jól megmagyarázzák miért nem jó, odáig azért nem jutunk el akkor hol jó? Van itt egy másik mondás, de veszel valamit 5 sékelért, akkor a másik biztos rá kontrázik, hogy na ő ezt 2ért vette, és miért nem szóltál neki, hogy szükséged van arra a valamire…Ezek engem ki akarnak készíteni komolyan mondom 🙂 De ez ilyen, és kezdem megtanulni, hogy ezeket a beszélgetéseket el kell kerülni. Elég lemennem a parkba, és ott máris mindenki elmondja hogy a kutyámnak hogy lenne jobb, hol lenne jobb a kutyaiskola, mert nyilván amit én találok az nem lesz jó.

Van ennek egy másik oldala is azért, mivel imádnak beszélni, én azt azért nagyon élvezem, hogy végre partnereket találok a szófosási kényszeremben. Így már kifejezetten természetesnek tűnik, hogy nem sikerült még úgy buszoznom, hogy valaki ne szólt volna hozzám és ne kezdtünk volna el beszélgetni a nagy semmiről: neked is fizetned kellett a kutyáért a buszon, milyen mocsok idő van ma, látom gumicsizmában vagy, milyen idiótán vezet a buszsofőr, és megannyi érdektelen de időelütő téma. Na meg a politizálás, de mivel ahhoz nem értek, és azt sem tudom igazán mi van itt, ezért azon csak kuncogok, hogy milyen habitussal tudnak egymással vitatkozni a buszon.

Visszakanyarodva a költözéshez, még mindig nagyjából hadiállapotok vannak, és ünnepek után jön a festés, de legalább valami elkezdődött. 🙂

És én is újból tudok sütni, főzni, mert ez majdnem három hétig nem ment ám olyan egyszerűen…Volt itt már minden alternatíva, de leginkább rendelés, kimozdulás, vagy vajas kenyér…

csirkefasirt2

Csirkefasírt

1/2kg darált csirkemell

2-3 ek zsemlemorzsa

1 tojás

só,bors

1/2 csomag vágott koriander

2-3 ek mazsola

és fahéj!

Amilyen kis gnóm a formájuk olyan finomak, legközelebb felaprítom a mazsolát és akkor tényleg irtó cuki gömböcskék lesznek, ha lesz türelmem:) Ugyanúgy készítjük el, mint egy átlag fasírtot, a végén lisztes kézzel formáztam meg őket, és tettem hűtőbe pihenni egy fél órára, hogy összeálljon. Forró olajban kisütni, mellé gyömbéres répát készíteni, és egy jó krumplipüré, az nem árthat 🙂

Boom Boom Shake The Room…

fura címválasztás, egy nehéz lélegzetvételű bejegyzéshez. Ma reggel a liftből rohantuk a bunker szobába megint. Megfogadtam, hogy soha nem fogom kiírni a facebookra mi történik éppen itt…mit látok, vagy épp mit hallok. De tegnap már én sem bírtam tovább. Épp a bunkerszobában ültünk és a két hatalmas nagy bumm volt, akkora, hogy az ablakok is beleremegtek. Ari (az eb) már nem csak nyüszített hanem vonyított, és nekem eltört belül a mécses és sírtam. Sírtam még Anis (mert egy hónapja ismét felelősség teljes ebszülők lettünk) bele nem harapott a kezembe, mert ő már játszani akar elég volt itt a kuksolásból. A kis hülye nem fogja fel mi történik, mert igazából nem egy háborús film kellős közepén vagyunk, de mikor kirohan, hogy ő bizony megugatja a bummot, akkor megáll bennem az élet, hogy csak rá ne essen egy repesz. Azóta tanultam belőle és bezárom a bunkerszoba ajtót. Bunkerszoba, bunkerszoba ajtó, acél…pár napja kiköltöztünk onnan. Annyira nyomasztóvá vált, mert eddig nem volt funkciója, hogy azon kaptam magam, fuldoklok a saját hálószobánkban, így költöztünk a másikba. Ez is megoldva…
De hogy miért ez a cím? Mikor Ari sírt, és már én is sírtam vele, eszembe jutott mikor az első rakéta támadásnál kiírta ezt az izraeli ismerősöm. És utáltam, esküszöm mérhetetlen düh lett úrrá rajtam. Hogy én vagyok ennyire hülye, gyenge, hogy nem bírom ezt kezelni. Mert itt sokan viccet csinálnak belőle, vagy így lehet a legjobban átvészelni, nevetéssel…De nekem ez nem megy.
Nem ebben nőttem fel, nálam a bumm a nyári balatoni vihar, nálam a bumm, mikor augusztus 20.-án tűzijátékot nézünk. Nem voltam katona 2 évig, nem ezt hallgattam nagyanyáimtól és szüleimtől.

Mikor kiköltöztünk első jel már lehetett volna, hogy a szírek egy kicsit hepciáskodtak, fenyegetőztek, de akkora volt a belháború, hogy végül nem váltak valóra a fenyegetéseik. Akkor gondolkodtam el először, hogy el kellene menni talán mégiscsak a gázmaszkért, ha már biológiai fegyverrel rémisztgetnek. Még sem tudatosult bennem, hogy el fog jönni az idő, mikor a Hamas veszi célpontba ismét Izraelt.

Senki nem fogja nekem elhinni, hogy ezt nem lehet elhinni, hogy lehet itt “háború” bármilyen szinten is (mert ez most csak egy jó kis ízelítő amit átélünk az elmúlt két hétben). Igen tini katonák rohangálnak az utcán, néha nagyobb a fegyver, mint ők maguk, igen a bevásárló központokban mindig megnézik a táskákat. De higgyétek el nekem, mintha ezt nem is látnátok, annyira mindennapos, és annyira természetes, hogy sokkal nagyobb problémát okoz az, hogy itt simán fellöknek és nem kérnek elnézést, hogy a várandósoknak eszükbe nem jut átadni a buszon a helyet, hogy néha olyan bunkó parasztok tudnak lenni egyesek, hogy ez tűnik fel, de nem a kiskatona fegyverrel.

Tegnap mondtam azUramnak, hogy bárhogy is nézem három dolgot szeretek Izraelben, és ez tényleg nagyon hiányozna: a piac (mert ilyen zöldség választék mellett az ember önkéntelenül is boldog vegetáriánus lesz), a parkokban a kondigépek (mert nem kell bent poshadni egy teremben), és hogy ugyanannyi munkával (elnézést, én ráadásul a gerincem miatt csak fél állásban vagyok) kétszer jobban megélünk.

De valljuk be…nem olyan nyomós érvek ezek, ha az embernek már amúgy is honvágya volt, és ezek után meg napi szinten rohanok a bunkerszobába, vagy épp előbb bezárunk, mert akkora rakéta szórás van.

De! Nem csapódik be, és tulajdonképpen az eszemmel tudom, hogy nem eshet bajunk, de ezt lelkileg én nem tudom feldolgozni. És még én picsogok, mikor Gázában meg akkora bummok vannak, és azok le is esnek, és célba találnak, hogy valószínűleg, én ott már szívinfarktusban haltam volna meg előbb.

Nem akarok belemenni kinek van igaza ebben az helyzetben, kinek rosszabb. Azt mindenki eldöntötte magában kinek “drukkol”, kivel ért egyet. Nekem erre időm, energiám, és a blokkolt agyi kapacitásom miatt nincs véleményformáló szavam. Mert jobban el vagyok foglalva a saját érzéseimmel, hogy mennyire nehéz nekem még ezt is feldogozni ami itt van. Ugyanis leblokkoltam, olyan mintha minden jó ami eddig történt az meg sem történt, és minden órában felteszem magamnak a kérdést, mégis mi a francot keresek én itt?

Mennyire éri meg ez, a jobb lét (és mindig az a rohadt pénz), itt lenni egy olyan országban, ami magával ragadó, és csodálatos, de ha nekem egyszerűen nem fér bele, hogy tapsoljak a többiekkel ha leszednek egy rakétát?

Azt hiszem nem csak arról van szó mekkora bennem a félelemérzet (mert bennem túlságosan is az, ez tény), hanem amit az elején is mondtam…miben nőttünk fel. Kezdem megérteni, miért mennek haza az emberek még ha rosszabb is lesz a körülmény otthon. És csodálatom azokat, akiknek pedig tényleg nincs honvágyuk (vagy van, de kitartóak), vagy nem zavarja őket itt ez a helyzet, mert tudják kezelni….

Én ezt úgy fogalmaztam meg, és elnézést előre is:
Én 30 évig ettem az otthoni szart, ismerem a szagát, az ízét, az állagát, tudom milyen ha belelépek. Itt meg nem.

A házunk felett nem egy rakétát láttam leszedni, láttam 5km-re becsapódni töltésen, na akkor azért sírógörccsel hívtam az Uram. El sem tudom képzelni mit élnek át lent délen (60km-ről beszélünk) ahol minimum 30 percenként történik valami.

Hát úgy tűnik porcukor vagyok én ehhez.Ettől függetlenül az itt töltött másfél év, rengeteget segített rajtam, és ezért örökké hálás leszek. Megnevelt, megemberelt, kiteljesített, tanított, empatikusabbá tett, megértőbb, és…tudjátok én hálás vagyok már annak is ami otthon van.És abban is biztos vagyok ha ez elmúlik és béke lesz, feldolgozom, majd ebből is tanulni fogok. Hogy itt maradunk e, mindezek után fogalmam nincs. Nem egy hét alatt fog eldőlni. Egyenlőre legyünk túl rajta, és legyen béke. És tudjak hazalátogatni, de tegnap már jött a hír, hogy a repülők ismét jönnek Izrael területére. 🙂

Köszönöm, hogy aggódtok, tudjátok…hát a fenébe is,ennek is van egy jó oldala, látom ki szeret 🙂 De eddig is tudtam, és köszönöm, hogy vagytok.:)És köszönöm az olvasóimnak is az üzeneteket. Ígérem nem lesz semmi baj. És most visszaadom a szót, a kb.kóseren a recepteknek…

KEBAB

…mert nyár van, mert itt minden nap kötelező grillezni.

El tudjátok képzelni, hogy bárhova megyünk érezzük a faszén illatát?  A strandra konkrét felszerelés van a gumimatrac mellé…Hétvégén, pedig jobb ha nem mosok, mert tök felesleges kiteregetni, az egész utcában mindenki begyújtja a faszenet, és indul a kebab party.  Mindenki, bármekkora is legyen az erkélye, a lényeg, hogy mindenkinek van valamekkora, biztos, hogy hétvégente valamit a “szabad ég” alatt süt.

Nem kellett nagyon magunkra erőszakolni, a beilleszkedés ezen a téren nagyon hamar megtörtént. Bár azUram a grillfelelős, valahogy a végén mégis én kötök ki mellette, mert ahogy megsül az első adag, őt véglegesen elveszítettem. Pasi…gyomor…éhség…pavlovi reflexek.

Legutóbb már fahéjra került a kebab, és véletlenül beleesett egy a tűzbe. Te jó ég, hát ez valami zseniális…véletlen műve, biztos bevált módszer, de innentől fajér rúd mindig kerül a faszénbe, egyrészről ez is ad egy plusz ízt a húsnak. Másrészről és ez nekem nagyon tetszett tegnap este, hogy a jellegzetes fullasztó füst sokkal kellemesebbé vált, a szúnyogok meg eltűntek. Nem értem, nem is akarom, a lényeg, hogy nagyon jóóó!:)

 

kebab1

 

KEBAB VARIÁCIÓK

 

Hát nem fogok sok újat mondani talán, de nálam ott kezdődik, hogy elmegyek a henteshez, és azt mondom neki: fele marha, fele bárány (a bárány pedig a zsíros részéből-hasaalja, mert az ízében így nagyon finoman megjelenik a bárány, a zsír meg kell, hogy valami összefogja, és nem utolsó sorban így olcsóbb)

1/2 kg darált  bárány-marha

1 hagyma darálógépben “turmixolva”

az első titok amit perzsa vonalról tudok 🙂 és itt a perzsa kebab lényegében meg is áll, só, bors és kész. A hagyma azért baromi jó, mert a húst nedvessé teszi, sütés közben nem szárad, hanem omlós és puha marad. Nagyon! Zseniális, ez volt nekem mindig a legnagyobb bajom…biztos azért is, mert nem vagyok profi grillező, meg szakács és sokszor száraz mégis zsíros lett a kebabom. Hát pár hónapja nem:)

1 csokor koriander felaprítva

vagy menta

vagy ennek a kettőnek a keveréke

fűszereknél pedig:

baharat

vagy szumák és oregánó

(kötelező elemek)

és igen magok:

pisztácia

vagy fenyőmag

vagy kesudió (ehhez a tikka masala fűszerkeverék mennyei!)

és végül a fahéjrúd amire ráillesztem.

Elkészítésénél jól összedolgozzuk, gombocót készítünk, és belenyomjuk a fahéjrúfat, utána a két kezünkkel sodorjuk kebab formára. A levet persze azért közben kinyomkodjuk belőle, és egy órára betesszük a hűtőbe. Fontos, hogy jól összenyomjuk, különben szétesik, a hűtőben pedig összeáll, az ízekkel együtt. Sütésnél pedig ne akarjuk rögtön megforgatni mert odaragad, széteshet, várjunk türelemmel. Ja és a legfontosabb. a grillrácsot mindig előtte töröljük át olajjal és hagymával “smirglizzük át”.

 

Hello nyár,hello kebab:) ❤

Papaya saláta

Hát a papayának úgy nagyjából köze nincs Izraelhez, mert minden déli országban megterem, csak itt nem. Viszont valamiért olcsó, és mikor szezonja van (most), akkor meg végtelenül finom, édes, és azt mondják a legegészségesebb gyümölcs. (Szerintem minden gyümölcs nagyon egészséges, de mindegy)  Alapvetően a thai konyhánál találkoztam először a papaya salátával mint fogalommal, persze, igazából arról szól, hogy minden más egyéb zöldség mellett egy jó nagy löket öntet kerül hozzá ami szinte kőbe vésve nem más, mint: lime-halszósz-pálmacukor.

Nem tudom, hogy meséltem e már, de nagyon sok philippine-i lakos van itt Izraelben. A mi házunkban is szinte csak ők vannak, ennek van egy nagyon súlyos hátránya…eszméletlen milyen jó illatok vannak állandóan a liftben és a lépcsőházban. Néha úgy bekopogtatnék, hogy egy kis kóstolót a szegény magyar gyereknek ha lehet…

Ami meg a legérdekesebb volt számomra, hogy őket látom a leginkább európaibbnak, ami most tudom furcsán hangzik, de amit látok, érzek, ahogy mennek az utcán, ahogy öltözködnek, ahogy ők is szelektálják a műanyagot…apró kicsi mindennapi dolgok, erre szerettem volna kilyukadni. Azt mondják a spanyol hódítás miatt van. Amit kicsit megmosolyogtam, de a fene tudja, lehet, hogy igaz…

Szóval a papaya salátám is igazából nem thai, hanem philippini lett, ők is abból készítik ami itt van/megterem, egy picit alakítottam rajta, de a lényeg, hogy a salátában papaya van 🙂 A hozzávalókat összekeverjük és kapunk egy adag nyarat:

papaya

1/2 papaya

2 sárgarépa

1 csomag cukorborsó

1/2 csomag mungóbab csíra

2-3ek aprított fokhagymalevél (snidlinggel is nagyon jó lesz)

3-4 ek aprított koriander

3-4 löket rizsecet

1 kisujjnyi reszelt gyömbér

1-2tk barnacukor

pirított szezámmag

Sárga Cékla

zöldség2

 

 

zöldség3

Baharat Csirkecomb Ragu

Bár a honvágyam enyhítésére, tegnap maratont futottam a konyhában. Készítettem csirkepörit, rakott krumplit, tojásos lecsót, és még egy tom yum levest is (ez már csak ráadás volt, és persze köze nincs a magyar konyhához). És határozott büszkeség töltött el, hogy mindennek olyan íze volt, mint otthon. Bár ehhez némi csoda is kellett, mert így vagy úgy mindennek más az íze, de ha van magyar pirospaprika az gyógyír mindenre.

Előtte viszont tagine hiányába, eleveztem kicsit a marokkói konyha irányába. Akinek van otthon tagine kerámiája, az szerencsés, de jelentem tepsiben készítettem és nagyon jól sikerült így is. A baharat fűszerkeverék egyre jobban beoson a konyhámba, bár azért ott még nem tartok, hogy a rántottára is rászórjam, de nagyon szeretik a húsok itthon. (Mondták…)

Szóval a konyhánk jól van, én is, bevallom jól esett , hogy ma megtudtam az Angliában élő barátaimnak is honvágya van, tehát ezzel a jelenséggel nem vagyok egyedül. Arra jutottunk, hogy mindenhol jó és rossz is, de legalább otthon pontosan tudjuk mi a rossz és mi a jó, és legalább nem vár váratlanul. Otthon voltam 5 napot, ebből egyet Ausztriában töltöttem el (ahol állítom még mindig zöldebb a fű), és volt aki nagyon lebeszélt ha megfordul a fejemben a hazamenetel, de volt aki totálisan értette, mégha nem is élt soha külföldön.

Persze ez a honvágy, nem azt jelenti, hogy a négy fal között és gubbasztok, és várom, hogy megcsapjon a gulyás szaga. Nemsokára, el sem hiszem, végre megtudom mi volt a bajom, mert mára már szinte magát meggyógyította a gerincem. Már csak hosszú nap után jönnek vissza halvány emlékei, de ezért nagyon oda is figyelek, hogy merre és hányszor megyek, mennyit cipelek. De érzem meg lesz az eredménye, és ez csak egy elfelejtendő emlék lesz.

A suliban kötelező a sztázsolás, először arra gondoltam, aláíratom a munkahelyemmel (ahol elviekben ugye vagyok, meg várnak), de elmentünk múlt héten egy étterembe, ami teljesen átformálta, minden egyes elképzelésemet, amit eddig valaha gondoltam a cukrászatról. Így miközben az osztálytársaim és barátaim hátulról toltak a séf felé, megkérdeztem tőle tanulhatnék e nála, ha már úgyis belájkolta instagramon a desszertképeimet (a desszertjei után nem is értettem miért). Ehelyett állás ajánlatot kaptam, mielőtt nagyon elszaladna a ló, ehhez teljesítenem kellett egy próbanapot, ahol rengeteg trükköt láttam, és 16 óra alatt, tanultam megint vagy negyed évet, öregedtem vagy húszat mert annyira izgultam, de a nap végére jött  a kérdés, hogy akkor mikor tudnék kezdeni (ami általában mindenki vár, úgy hogy van még két próbás). És nekem nemet kellett mondanom, mert sulival együtt 276 óra munkát jelentene nekem egy hónapban (alsó hangon). Próbálkoztam azzal, hogy suli végéig akkor csak 3 műszakot vállalnék, és ehhez nagy szerencse kell, mert ha a másik két jelölt nem lesz neki szimpi akkor belemennek (esélytelen), viszont jó hír, hogy addig mehetek sztázsolni és ha vége van a sulinak akkor leülünk, hogy felvesznek e (újból 🙂 ). Bárhogy is, nekem már most megéri, hogy a részese lehetek. Legbelül úgy érzem ez az amire vágytam…

Persze közben küzdöttem, hogy mit fog szólni hozzá az ex/jelen főnököm (de fura helyzet), mert bár itt senkinek nincs lelkiismerete ilyen területen, ez valahogy nekem nem megy. Viszont, hogy egyenlőre sztázsról van szó, így megkönnyebbültem, és tudom követni az eseményeket, és végül dönteni, ha a sorsom úgy hozza.

2

BAHARAT CSIRKECOMB RAGU (TAGINE NÉLKÜL)

6 felső csirkecomb (amit középen elvágtam és szétterítettem)

1 vöröshagyma

csirkehús alaplé (kb. 3dl)

3 ek aprított petrezselyem

3-4 ek pisztácia

2-3 ek arany mazsola

 1-2 ek pirított szezámmag

2-3 tk baharat fűszer (már írtam róla, de röviden áll: Baharat fűszerkeverék)

olívaolaj

só, bors

tálalásnál: koriander és pirított szezámmag

A csikrecombot olívaolajon lepirítottam, elkevertem a többi hozzávalóval. Egy tepsibe tettem, lefedtem alufóliával és megszúrkáltam a tetejét, így sütöttem fél órát 180 fokon, és utána fólia nélkül, még le nem pirult a ragu. Annyira összeértek az ízek, és a friss koriander, hjúj de passzolt hozzá. Szóval ismét egy totál egyszerű recept, csak össze kell forgatni a hozzávalókat, és cserébe kapunk egy mennyei fűszeres, édeskés csirke ragut.

Izraeli Gazpacho(m)

Csak, hogy tudjátok, igenis irigykedem, irigykedem a tavaszotokra otthon, a zöldülő fákra, amiket felraktok facebookra és az instagramra. Már szinte alattomos hazahívó propagandának vélem…mert itt ma, jelentem beütött a nyár. Reggel már fájt a fejem (igen igen vénasszony vagyok), és nem értettem miért fulladozom már kora reggel az erkélyen, és egyáltalán hol van a szellő? Jelentem ismét, sehol, eltűnt, októberben lehet ma újra keresni. Hiába az okos telefon, át akart verni, azt mondta ma csak 24 fok lesz, de bizalmatlanságomnak két eredménye is lett. Délre már 30 fokot mutatott, és hiába a hűtőben a finom pisztáciás csirke, nekem azonnal és menthetetlenül össze kellett dobnom egy gazpachot… ezzel megnyitottam a nyarat, és leporoltam a légkondicionáló távirányítóját….Nektek pedig lélekben erős felkészülést kívánok a nyárra, mindjárt ott lesz, küldöm innen, a receptet pedig nem elfelejteni, mert életmentő lesz:

gazpacho

Először is az a jó, ha itt élsz, biztos hogy lesz száraz kalácsod…mert kalács, mindig van, és kötelező  pénteken és szombaton…Ezt a szokást nagyon hamar átvettük. Először még frissen esszük, utána jön a vajon lepirítás, tükörtojás bele, vagy bugyantott tojás rajta, aztán meg…hát most már a gazpacho-ban fogja végezni. Elviekben száraz kenyér kell hozzá, de mondom, nekem azonnali hűtésre volt szükségem, és épp kapóra jött. A szimpla véletlenek tudják a legnagyobb meglepetést okozni, hát a “leves” valami szuperul szuperál így…

100g száraz kalács, ledarálva

800g friss paradicsom (lédús, érett, így lehet hogy akár 1kg-ra is szükségünk lehet)

2 uborka (ami itteni méreténél fogva otthon egynek felel meg)

150g olívaolaj

só,fehér bors

Minden hozzávalót felaprítunk, majd leturmixoljuk az olívaolajjal, és betesszük a hűtőbe. Nekem a nyers fokhagyma íz, most nem volt annyira kívánatos (mert általában ezt is csak turmixoljuk), így a paprikát felvágva kevés olívaolajon megpirítottam a lereszelt fokhagymával:

1 piros kaliforniai paprika

1 zöld kaliforniai paprika

2-3 gerezd fokhagyma

A kétharmadát hozzáadtam a gazpachohoz, a maradékot félreraktam, hogy a tetejére tudjam majd szórni. A helyzet az, hogy a sült paprika is nagyot dob ezen a levesen, teljesen más íze lesz, sőt…ha valaki még elszántabb akkor a paprikát megsüti, vagy akár faszénen grillezi és utána adja hozzá a leveshez. A variációk határtalanok, csak a kalács, azt ne feledjétek! 🙂

A kész levest a hűtőben hagytam állni…khm…2-3 órát (nem igaz, mert nem bírtam ki addig, de optimálisan ennyi még teljesen kihűl és összeérnek az ízek)

Aztán itt még mindig nem volt vége, hiszen kellett még rá mindenből egy kevés jó, mert az sosem árt, és nagyon passzol hozzá ám a csemege uborka, még ha elképesztőnek is tűnik (amúgy tényleg az)

csemege uborka

főtt tojás

snidling

olívabogyó